Hogyan segítsen a kliensnek megváltoztatni a szokásait, ha nehezen kezd bele

Egy kliens változtatni szeretne a szokásain, és vacsora utáni sétával kezdené. Megállapodnak a mindennapos esti sétában. A következő alkalommal elmondja, hogy egyszer sem indult el. „Több önfegyelemre van szükségem” – teszi hozzá. Kérdezze meg, mi történt az egyik estén. A válaszból kiderülhet, mit hagyott figyelmen kívül a terv.

Ebben a kitalált példában kedden fél nyolckor értek a vacsora végére. A kliens segített a gyermekének a házi feladatban, rendet rakott, majd kilenckor leült. Az elképzelt sétának nem volt egyértelmű helye az estében. Az önvád nem árulja el, min kell változtatni.

Az engedélyével idézzék fel a konkrét pillanatot

Kérdezze meg: „Hasznos lenne végignéznünk egy estét, amikor sétálni készült?” Kezdjék a legutóbbi tervezett alkalommal, amíg még emlékszik a részletekre. Mi történt közvetlenül az indulás előtt? Mit tett helyette?

A beszélgetés így folytatódhat:

Tanácsadó: „Mi történt kedden vacsora után?”
Kliens: „A fiamnak segíteni kellett a házi feladatban. Mire végeztünk, le akartam ülni.”
Tanácsadó: „A házi feladat előtt, utána vagy egy szabad pillanatban szeretett volna sétálni?”
Kliens: „Nem döntöttem el. Azt hittem, majd találok rá időt.”

Az utolsó válasz fontos. A „többet sétálni” irányt jelöl. A „kedden vacsora után elsétálni a park kapujáig” olyan cselekvést ír le, amely összevethető egy valódi estével. Mielőtt pontosítanák, kérdezze meg, hogy a kliens még mindig ezt a változást szeretné-e.

Három terület, ahol az akadályt kereshetik

A COM-B modell a viselkedést a képesség, a lehetőség és a motiváció kölcsönhatásával írja le. Segít a következő kérdés kiválasztásában anélkül, hogy címkét ragasztana a kliensre.

• Képesség: mit tud és mire képes az ember. Érti a kliens, mit foglal magában a tervezett lépés? Megvannak hozzá a gyakorlati készségei és fizikai adottságai?
• Lehetőség: a körülmények, például a rendelkezésre álló idő, a környezet, az eszközök és mások igényei. A terv lehet világos és kívánatos, mégsem jut neki hely a napban.
• Motiváció: tudatos prioritások, érzések és megszokott reakciók. A kliens általában fontosnak tarthatja a sétát, este kilenckor mégis jobban vágyhat pihenésre, kapcsolódásra vagy megkönnyebbülésre.

Ezek a területek átfedhetik egymást. Ha a házi feladat tölti ki az estét, a lehetőség nyilvánvalóan számít. Kérdezzen, mielőtt egyetlen kategóriát rendelne a helyzethez. A szándék és viselkedés kapcsolatáról szóló kutatások is arra intenek, hogy a kimondott vágy még nem teljes cselekvési terv.

Beszélgetés a következő alkalomra

Egy konkrét napon történtekkel kezdjen. A kliens beszámolója alapján válassza ki a következő kérdést.

1. Kezdjék a nappal: „Az este melyik részét nézzük meg közelebbről?” Ha nem tudja megnevezni a kezdést, lehet, hogy a terv még csak szándék.
2. Mi volt nehéz? „Volt valami homályos, szokatlan vagy nehezen kivitelezhető?” A „nem tudom, mi számít” válasz világosabb első lépést kíván.
3. Mit engedett meg az a nap? „Mi könnyítette vagy nehezítette meg?” Ha a gyermekről való gondoskodás vagy egy műszak elfoglalta az egész idősávot, maga az idősáv lehet a gond. Egy emlékeztető nem teremt szabadidőt.
4. Mi volt fontos abban a pillanatban? „Amikor eljött az idő, mire volt szüksége?” Ha fél óra csendre vágyott, beszéljenek erről. A pihenés nem bizonyítja az elkötelezettség hiányát.
5. Döntsenek együtt: „Ezek közül min változtathatnánk először?” A kliens észrevehet egy lehetőséget, amelyet Ön nem. Ha egyik tényezőre sincs ráhatása, gondolják újra a célt vagy az időzítést, mielőtt új ígéretet tesz.

Egy válasz gyakran több irányba mutat. Az „elfelejtettem, mert későn értem haza” hiányzó jelzésre és időhiányra is utal. A „nem tudom, merre menjek, és nem szeretek egyedül sétálni sötétben” a terv tisztaságát és a környezetet érinti. Kérdezzen tovább, amíg találnak egy hasznos első próbát.

Egy elmaradt séta, háromféle következő lépés

A kitűzött cél ugyanaz marad. A következő lépés viszont attól függ, milyen akadályt tárnak fel.

Ha a képesség vagy az egyértelműség a gond: „Sosem tudom, hogy egy rövid séta számít-e, ezért várok, amíg lesz időm egy rendesre.” Kérdezze meg, milyen első séta lenne elég világos. A kliens kiválaszt egy ismert útvonalat az utca végéig és vissza. Állapodjanak meg, hogy ezt próbának tekintik, és legközelebb beszéljék meg, mennyire volt megvalósítható.

Ha a lehetőség hiányzik: „Vacsora után rögtön kezdődik a házi feladat. Akkor nem mehetek el.” Kérdezze meg, van-e másik rövid szabad időszak, vagy módosítani kell a célt. Talán ezen a héten kétszer belefér tíz perc séta, miután iskolába vitte a gyermekét. Talán őszintébb elhalasztani a sétát, amíg a családi rend változik. A kliens dönt.

Ha abban a pillanatban fontosabb a pihenés: Most szabad az estéje, mégis azt mondja: „Amikor hazaérek, ki akarok kapcsolni, és egyenesen a kanapéra ülök.” Kérdezze meg, mit várt a sétától. Ha a munka és a családi idő közötti szünetet kereste, talán jobb neki egy rövid séta rögtön munka után. Ha most a nyugalom fontosabb, mint a mozgás, más pihentető szokás lehet jobb cél. Ha továbbra is sétálni akar, választhat rövid útvonalat a munkahelyéről hazafelé indulás előtt. Legközelebb kérdezze meg, eljött-e ez a pillanat, és megadta-e a séta a várt szünetet.

Ugyanezek a kérdések egy másik szokásnál

Képzeljen el egy másik, szintén kitalált klienst, aki lefekvés előtt szeretne lenyugodni. Ehelyett továbbra is munkahelyi üzenetekre válaszol este. Könnyű azt mondani, hogy „ne nézze a telefonját”, de ez nem helyettesíti a helyzet megértését.

Először határozzák meg a tervezett szokást. A lenyugvás azt jelenti, hogy 21:30-kor félreteszi a telefont, tíz percet olvas, vagy egy adott órában befejezi a munkát? Aztán kérdezzen a legutóbbi estéről. A munkaköre miatt válaszolnia kellett? Egy kolléga gyors választ várt? Vagy saját döntéséből ürítette ki a postaládáját, mert így könnyebbnek tűnt a másnap?

Ha nem tudja, milyen esti szokást szeretne, segítsen megnevezni egy kis lépést, amelyet valóban szívesen tenne. Ha a munkáltató esti elérhetőséget vár, egy személyes emlékeztető nem oldja meg ezt a kötelezettséget. Talán tisztázhatja a válaszidőkkel kapcsolatos elvárásokat, vagy választhat egy olyan napot, amikor nincs ügyeletben; ne feltételezze, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja a munkát. Ha a válaszadás megkönnyebbülést hoz, kérdezze meg, mit próbál lezárni, és segítene-e egy rövid nap végi átadó jegyzet.

Ha az esti válaszok nem kötelezők, választhatja, hogy munkaidő végén megírja a jegyzetet, és a nem sürgős üzeneteket reggelre hagyja. Legközelebb kérdezze meg, elkészült-e a jegyzet, és mit tett, amikor este üzenet érkezett.

Valódi napra készítsenek tervet

Válasszák külön a cselekvést és a remélt eredményt. Az „egészségesebbnek érezni magam” vagy a „jobban aludni” megmutatja, miért fontos a cél, de nem mondja meg, mit tegyen a kliens vacsora után vagy egy munkahelyi üzenet érkezésekor. A cselekvési terv megnevezi a pillanatot, a helyet és az első tettet. A tartalék terv egy várható akadályt és egy valóban kivitelezhető választ rögzít.

Amikor [konkrét helyzet] bekövetkezik, [kis lépést] teszek [megadott helyen]. Ha [várható akadály] adódik, [megvalósítható másik lépést] választok.

A sétálni vágyó kliens megerősítette, hogy az iskolába kísérés után és az ebédszünetben van ideje. A terve így hangozhat: „Kedden és csütörtökön, miután iskolába vittem a gyermekemet, elsétálok az utcasarokig és vissza, mielőtt hazamegyek. Ha egyenesen munkába kell mennem, öt percet sétálok az ebédszünetben.” Az első mondat megadja, mikor, hol és mit tesz. A második egy várható fennakadást kezel. Csak akkor jó a terv, ha mindkét lehetőség belefér a kliens életébe. Ha nem, módosítsák a célt, mielőtt kitöltik az üres helyeket.

A megvalósítási szándékokról szóló kutatások ezt az előre kialakított kapcsolatot vizsgálják a helyzet és a cselekvés között. Egy konkrét lépés és tartalék megoldás ad valamit, amit a következő alkalommal együtt értékelhetnek.

A tervet értékeljék, ne az ember jellemét

A következő beszélgetést ne azzal kezdje, hogy „Sikerült betartania?” Tegyen fel inkább négy pontosabb kérdést:

1. „Valóban bekövetkezett a kiválasztott helyzet?”
2. „Amikor bekövetkezett, elkezdte a cselekvést? Mit tett?”
3. „Mi segített vagy akadályozott, beleértve azt is, amire nem számítottunk?”
4. „Mit tartsunk meg, csökkentsünk, helyezzünk át vagy hagyjunk el legközelebb?”

A válaszok különböző módosításokhoz vezetnek. Ha az iskolába kísérés elhúzódott, kérdezze meg, működött-e az ebédszünetre tervezett tartalék séta. Ha igen, ez lehet a fő terv; ha az sem sikerült, keressenek más alkalmat. Ha a helyzet bekövetkezett, de az út túl hosszúnak tűnt, rövidítsék le vagy pontosítsák az első lépést. Ha a tartalék megoldás ütközött a munkával, cseréljék olyanra, amelyre a kliensnek van ráhatása. Ha a séta már nem szolgál számára fontos célt, ne a sétát finomítsák tovább, hanem a célt beszéljék meg.

Egy elmaradt próbából kiderül, hogyan illett a terv az adott hétbe. Kérdezze meg, mit tanult, és mit szeretne kipróbálni legközelebb. A kliens dönti el, mit tart meg vagy változtat meg; Ön abban segít, hogy a következő próbálkozás reálisabb legyen.

Próbálja ki ezt a beszélgetést egy klienssel, és a következő találkozáskor értékeljenek egy kiválasztott lépést. Ha új kliens csatlakozik a csoportjához, a Fanobi egy kezdő kérdőívvel gyűjtheti össze a kiindulópontot; a haladást követő kérdőívek és a privát üzenetek segíthetnek a későbbi egyeztetésben. A következő lépésről továbbra is Ön és a kliens dönt.